Anyák napja – mit is jelent ez nekem…

ANYÁK NAPJA – amikor visszaemlékszem, erre a napra, mindig izgatottan készültem énekkel és verssel arra, hogy kimutassam Édesanyámnak szeretetem, melyre egy nagybetűs APA tanított meg. Az én apám, aki, nem volt maga a tökély, még az ünnepnapokat is szigorú forgatókönyvvel készítette elő. Ilyenkor, mintegy “cselszövés” készültünk a vasárnap reggeli anyák napi köszöntésre, hogy minél nagyobb meglepetést tudjunk okozni az Apám által, a végtelenségig szeretett, és tisztelt nőnek, a gyermekei anyjának. Orgonát és gyöngyvirágot loptunk a közeli erdőből (akkor még nem volt tilos a gyűjtése), cserepes virágot rejtegettünk a szekrényünkben, rajzoltunk, festettünk, reggeli kávét főztünk, ünneplőbe öltöztettük testünk-lelkünk 🙂 Aztán mikor eljött az ideje annak, amire izgatottan készült családunk háromnegyede, akkor merészen – Apám, huncut, alszok még, de jöhettek kacsintására – odaálltunk az én nem túl bőbeszédű öcsémmel, a szülői ágy mellé, átnyújtottuk a tálcát a lefőtt kissé vizes kávékkal a cukorral és tejjel, és elkezdtünk énekelni, szavalni, az épp akkor eszembe jutott verseket és énekeket, ami az anyákat, az Anyaságot dicsőítette…. CSODASZÉP EMLÉKKÉP, NEM FELEDEM, HÁLÁS VAGYOK MINDEN EGYES PILLANATÁÉRT <3

Azonban most, így felnőtt fejjel, s még a fizikai szintű anyává válás előtt, elmerengtem életem anyaságán…

ANYASÁG – óh, hányszor álltam közel hozzá, hogy megéljem, megtapasztaljam, milyen érzés is valakiért egy élethosszig tartó felelősséget vállalni, szeretni, szabadon-engedni, kötődni, de nem megkötni, nevelni-tanítgatni, de nem megtörni, csak csiszolgatni, rugalmas keretek közé tenni, és (0-24) nulla-huszonnégyben SZOLGÁLATBAN LENNI.

Bevallom, sokáig számomra ez, egy igazán rémisztő feladatnak tűnt, melyet folyamatosan toltam el magamtól, elég sokáig… Aztán persze, a kiegyenlítődés törvénye szerint, átfordultam a másik végletbe…

Hogyan is történt mindez?

Alig múltam 20, amikor a főiskolán jött az első szembesülés…vállalhatom-e életem kettes számú “nagyszerelmétől” megfoganva azt, hogy feladjam az addig precízen “megtervezett”életem, és még a diplomaosztó előtt világra hozzak egy gyermeket, akinek az apja, leginkább önmagával van elfoglalva, és sem helyem, sem szerepem nem éreztem az ő életében??? Kemény, és racionális döntést hoztam. Úgy döntöttem, hogy nem teszem tönkre 3 ember életét, a gyermekét, a 2.nagyŐét, és az enyémet…. LEDIPLOMÁZTAM. mondhatnám, ez volt az ára… most már, ennyi év távlatából, és az események tudatos feldolgozása, megértése és elfogadása után, tudom, hogy NEM VOLT ITT AZ IDEJE.

Pár év elteltével, ezen életem, négyes számú “nagyszerelmétől” jött a következő lehetőség…amikor épp válságban volt kapcsolatunk. Nemcsak a lelkem, hanem a testem is beteg volt. Egy manapság, sokakat érintő betegségben, pajzsmirigy túlműködésben szenvedtem. Szó szerint: SZENVEDTEM. Miért is? Mert torkig voltam attól, ahogy élek….kapcsolatunkban átcsúsztam a társ szerepből, az Anya szerepbe, ami persze kényelmes volt a másik félnek is, aki nyilván ugyanúgy nem akart “felnőni”, mint ahogyan én sem (párom a tükröm)…hosszas mérlegelés után, itt is racionális döntést hoztam… majd nem sokkal később elengedtem ezt a kapcsolatot, és a pajzsmirigy problémámat is… MEGGYÓGYULTAM. GYÓGYSZEREK NÉLKÜL.

Aztán mikor férjhez mentem, megvolt a “családi fészek”, megtapasztalhattam a másik oldalt is… Az egó elkezdte a “mantrázást”: “Most már ideje lenne, hiszen elmúltál 30, ketyeg az óra, mire vársz még???” Szólt a hang odabent. …és akkor, a ló másik oldalán kötöttem ki. Elkezdtem vágyni. Vágyódni arra, hogy ANYA legyek, bármi áron is… Orvostól orvosig tartó vizsgálódások, beszélgetések, várakozások, kemény, érzelmi, és mentális vívódások, megpróbáltatások, és időnként méltatlanságok is… Az orvosok értetlenül álltak a helyzet előtt. Nem értették, mi lehet az akadálya annak, aminek emberi számítások, és a tudomány jelenlegi állása szerint, már be kellett volna következnie… (Még Dr. Czeizel Endre sem értette…) Ennek a hosszas, évekig tartó folyamatnak a hozadéka: 5 INSZEMINÁCIÓ (mesterséges megtermékenyítés, amikor a hímivarsejteket peteéréskor beinjektálják a méhbe, a petesejthez a sikeres megtermékenyülés érdekében), 2 ICSI LOMBIK PROGRAM (amikor a petesejtbe injektálják a hímivarsejtet, a 100%-os megtermékenyülésért, ami egy lombikban történik és pár nap múlva, az osztódás és embrióvá válás után visszaültetik a méhbe)…. Hőmérőzés minden reggel, sok-sok hormonbomba, hasba-injekció (prosztatarák elleni hormonkészítménnyel), petesejt-leszívás, embriók méhbe-helyezése, tehetetlenség érzése… sírógörcsök, mikor egy-egy várandós kismama szembejött az utcán… a hormonszint ingadozás következtében, egy hűtőajtó kinyitásától megmagyarázhatatlanul könnyek kezdtek el záporozni a szememből… Mélységes megtapasztalások voltak ezek, az érzékeny női mivoltom, a testem, és a lelkem válaszreakciói a bennem zajló folyamatokra. A megfelelési kényszer és a “nem vagyok még erre kész” végletei között sodródva. Utolsó lépésként, 1 tanévnyi ÖRÖKBEFOGADÓ SZÜLŐI továbbképzésen – egy önismereti tréningen –  vettünk részt, a volt férjemmel, ahol elkezdtem megismerni, meglátni magam, és megtanulhattam, hogyan legyek elfogadó, megértő, és szeretetteljes szülő, ha örökbe akarok fogadni egy gyermeket, ami nem az én testemből érkezik az életembe…. Igazán tanulságos, és nagyon fájdalmas élmények voltak ezek. TÚLÉLTEM. ELVÁLTAM. …és a romokból újra építkeztem…újra felálltam, majd lassan, lépésről lépésre elindultam, és haladtam/haladok utamon.

Túléltem, hogy megértsem, és meggyógyítsam a hozott mintáimat, valamint az útközben szerzett sebeimet. Megértettem, hogy az így szerzett tapasztalati tudást – a saját példáimon keresztül – valamint az elmúlt évtizedek alatt tanult tudást átfolyatva magamon átalakítsam, egy együtt-érző, támogató megértéssé, feltétlen szertetetté, és átadjam azoknak, akik hasonlókat éltek/élnek át, mint én. Folyamatosan dolgoztam/dolgozok önMAGamon, többnyire egyedül, és néha külső segítséget, támogatást, oldást kérve. A tudatos önismereti munkám során is kaptam a különböző, ezzel kapcsolatos élethelyzeteket, hogy gyakorolhassam az éber jelenlétet, melynek hozadékaként felismertem: VAN SZABAD AKARAT, azonban NINCSENEK VÉLETLENEK.

Mint ahogyan az sem volt véletlen, hogy nemrég megtapasztalhattam, milyen érzés, örömmel várandósnak lenni… Abban a pillanatban éreztem, amikor megtörtént…. Akkor, amikor befogadóvá váltam, beengedtem, megengedtem, és átadtam magam: “Legyen meg a Te akaratod!” A valódi önátadás pillanata: amikor megengedés van, nincs félelem, “csak” hagyom, hogy megtörténjen az, ami… nem agyalok azon, hogy mi lesz. Bízok. Bízok a LegFelsőbb-ben. Bíztam, és hagytam, hogy vezessen… ebben a folyamatban történt egy nagyon kedves helyzet, amikor öntudatosan, célirányosan bementem egy naaagy boltba, hogy én most jól megveszem az éppen akciós vérnyomásmérőt, és mit ad a helyzet… egy lila színű kismama felsővel jöttem ki, boldogan, és önfeledten kacagva… azóta sincs vérnyomásmérőm 🙂 …aztán, nem sokkal később, jött is a következő lépés: az elengedés. Mivel már magasabb tudati szinten rezgek, ezért teljesen más érzés volt így megtapasztalni azt, hogy a gyermek apja, megijed, hátralép, eltűnik… és a lélek (aki engem választott édesanyjának) úgy dönt, hogy mégsem érkezik meg… …ez a tapasztalás is fájdalmas volt, azonban, korántsem olyan, mint az előzőek, mivel már sokkal tudatosabban élem az életem. Sokkal elfogadóbbá váltam az évek alatt, és a jelenlegi tudásom szerint: minden/mindenki a maga idejében jön, és megy, az életemben, mindig akkor amikor az ISTENI ELRENDELTETÉSNEK IDEJE VAN.

…ennek az írásnak is most jött el a ideje…nem terveztem, hogy ily mértékben nyíljak meg a nagyvilág előtt… Azonban, vasalás közben homlokon csókolt Múzsa (vagy a Merkúr, az intellektus bolygójának, és az Uránusz, a szokatlan, az új, a felszabadulás, a szabadság bolygójának együttállásának köszönhetően), jött az érzés, mely magával ragadott, s inspirált, hogy írjam ki magamból azt, ami kikívánkozik… Ez is egyféle önátadás a Legfelsőbbnek, az Isteni elrendeltetésnek. Amikor megkaptam az “ihletet”, leültem a gépem elé, és hangolódtam….rendszereztem a fejemben a gondoltaimat, hogy mégis meglegyen a vezérfonal, melynek mentén haladok. A rendszerezés után, kiengedtem a gyeplőt a kezemből, és átengedtem magam a vezetésnek, s ekkor csodás kapcsolódások jöttek létre “véletlenül”: Zsolti, megosztja kedvenc a mantrájának új dallamát, amit a napokban írt DURGA* Istennő dicsőítésére, aztán Timi, a tudatos társkeresés könyvéről tart online könyvbemutatót, melyre egyszerűen “odacsöppentem”, kicsit később, Attila, élőben énekeli a Gyógyító Buddha mantrát, valamint a szeretet és együttérzés** mantráját…  persze, mind-mind csupa-csupa véletlen… a véletlen-mátrix 😉 S miközben írom ezeket a sorokat, egyszer-csak felsejlik bennem, hogy pár napja keresett meg Annarózsa is – akinél a “jógaszerelem” elindult az életemben, úgy 10 évvel ezelőtt – , hogy a jövő hónapban KISMAMA-JÓGA Oktatói továbbképzést szervez, és vár szeretettel, mert érzi, hogy csodás segítője lennék a kismamáknak a folyamatukban….. mit is mondjak?? Szeretem a flowt, vagy áramlást, vagy vezettetést, vagy a LegFelsőbb akaratának megnyilvánulását, bárhogyan is nevezzük! Szeretem, hiszem, tudom, hogy mindig, minden, az én érdekemben történik, és hogy minden a maga rendjén halad.

HÁT NEM CSODÁS, hogy mindent megkapunk a tapasztalásainkhoz, a fejlődésünkhöz, ahhoz, hogy jelen legyünk tudatosan az életünkben, hogy lássuk, átlássuk a rend-szert, és az egységet a mindenséggel.

<3 CSODÁS <3

Szóval Anyák napja…ami nekem még mindig azt jelenti, hogy saját készítésű meglepetéssel, egy cserép virággal és dalokkal-versekkel készülök arra, hogy ÉDESANYÁMAT köszöntsem, akinek annyi, de annyi mindent köszönhetek <3 …leginkább, az ÉLETEMET <3

HÁLÁS VAGYOK, hogy őt választottam Édesanyámnak, bár közös életünk a kezdetek-kezdetén eléggé nehézkesen indult, amit majd a következő írásomban bővebben kifejtek, most azonban, mindkettőnk tudatos munkájának köszönhetően, ez egy csodálatos, gördülékeny, harmonikus anya-lánya kapcsolattá alakult.

NAGY TANÍTÓM, ÉS VÉDELMEZŐM AZ ÉDESANYÁM, ÉS EGY CSODÁLATOS, EGYMÁST TÁMOGATÓ KARMÁNK VAN – HÁLÁS VAGYOK ÉRTE <3

HÁLÁS VAGYOK AZ ÉLETEMÉRT, A TAPASZTALÁSAIMÉRT <3

MINDEN TAPASZTALÁSSAL, GAZDAGABB, TELJESEBB LETT AZ ÉLETEM, AMIÉRT VÉGTELEN HÁLÁT ÉRZEK <3

TUDOM, HOGY A MINDENKORI LEGJOBB DÖNTÉSEKET HOZTAM MEG, AMIT AZ AKKORI TUDÁSOMHOZ MÉRTEN CSELEKEDTEM MEG.

FELOLDOZTAM MAGAM A TOVÁBBI ÖNBÜNTETÉSTŐL TEST-LÉLEK-SZELLEM SZINTEN  <3

HÁLÁS VAGYOK – SZÍVEM RAGYOG _/\_ <3

 

 MEGTANULTAM:  ÉN, AZ VAGYOK – TAT TVAM ASI _/\_

***

*Durga, a harcos istennő azért jött létre, hogy legyőzzön egy Mahisászura nevű pusztító démont. Ő a női nem legfőbb isteni formája, az anyaistennő. Durgát nem teremtették, ő az összesített energia női megtestesülésének formája.

**Csenrézi mantra: OM MANI PADME HUM – a szeretet és együttérzés mantráj