Pár hónapja, meditációban kaptam azt az információt, hogy fókuszomat fordítsam a BELSŐGYERMEK GYÓGYÍTÁS irányába, mivel az is az egyik gyökéroka sok félelmünknek, viselkedésünknek, és a válaszreakcióinknak egy-egy adott helyzetben.
Saját önismereti utamon már megtapasztaltam, hogy én mennyi tudattalan sérülést hoztam/hozok magammal, amit már a fogantatásomkor megtapasztaltam. Aztán onnantól kezdve, földi létem minden egyes pillanatában megélt, átélt, megtapasztalt, élményét rögzítettem az érzelmi memóriámban, helyesen vagy helytelenül, és tudattalanul éltem az életem szenvedésekkel, fájdalmakkal, félelmekkel. Amióta tudatosan élem az életem, megfigyelem magam, a működésemet, és amikor előjön egy-egy fájdalom, vagy sérülés, melynek árnyékában éltem, tudatosan gyógyítom, változtatok rajta, ahogyan a rendelkezésemre álló eszköztárak ezt lehetővé teszik saját erőforrásból, vagy megfelelő helyről segítséget kérve.
A több mint 12 éves önismereti utamon többféle technikát próbáltam ki, tapasztaltam meg, mire rájöttem, hogy én magam hogyan is „olvasok” és „gyógyítok-dolgozok” a morfogenetikus mezőben.
Azonban, hogy ezt megosszam veletek, mérnökként fontosnak tartom definiálni, hogy mi is az a morfogenetikus mező?
Bert Hellinger – pszichoterápiával foglakozó német misszionárius – a családfelállítás működését egy szellemi mezővel magyarázza, amit Rupert Sheldrake – angol biológus, parapszichológiai kutató – morfogenetikus mezőként írt le.
A „morfe” struktúrát, formát jelent, a „genesis” pedig keletkezést.
Sheldrake szerint a mezőnek emlékezete van, és megfigyelése szerint, az ismétli önmagát. A mező önmagában nem tudja a keletkező „hibákat kijavítani”, a rendet helyreállítani, ezért egy új, kívülről jövő impulzusra, szellemi erőre van szüksége.
A morfogenetikus mező vagy szellemi mező, a mindentudás mezője, ami minden információt, tudást (energiákat, gondolatokat, érzéseket) tartalmazó energiamező, és tartalmazza minden (valaha is élt) személy gondolatait (hiedelmeit) és érzelmeit (negatív és pozitív energiákat).
Ebben a mezőben dolgozunk együtt úgy, hogy van egyvalaki, aki felkér egy másik valakit – akivel általában semmilyen ismeretsége nem volt még ezidáig ebben az életében – hogy mutassa meg neki, hogy hogyan van most, mit érez a Belsőgyermeke?
Ekkor kirajzolódik a térben, hogy mi a jelenlegi helyzet, és aztán a jelenlegi helyzetet gyógyítjuk, úgy, hogy még örömtelibb, boldogabb, kiegyensúlyozottabb, felelősségteljesebb felnőtt életet tudjon élni az, akinek a Belsőgyermekét gyógyítjuk.
Tapasztalataim szerint, Belsőgyermekünkkel már sok esetben nincs is semmilyen kapcsolatunk, és ő egy szorongó, félelmekkel teli MAGÁNYOS lényként él, lebeg valahol az Univerzumban.
A BELSŐGYERMEK fogalmat is tisztázni szeretném, saját megfogalmazásban, hogy nyilvánvalóvá váljon, hogy ki is Ő számunkra, és, hogy MINDANNYIÓNKNAK VAN, akár elhiszed, akár nem.
A Belsőgyermek az a lélekrészünk, aki egy bizonyos élethelyzetben megsérült, és gyermeki módon daccal, haraggal, elzárkózással oldotta meg, temette el magában a fájdalmat, és a félelmet.
Ezt a Belsőgyermeket szólítjuk meg, és kapcsoljuk össze FELNŐTT énjével, vagy a szüleivel, vagy egy-egy másik lélekrészével, mint például az önbizalom, önszeretet, saját gyökerek.
Fontosnak tartom a GYÖKEREKET is, mivel sajnos az elmúlt több, mint 100 évben a szülés, születés körülményei egyre mechanikusabbakká, személytelenekké váltak, így a szülés-születés szentsége is eltűnt, ezáltal az életbe vetett bizalmunk, az ŐSBIZALOM is eltűnt belőlünk… Bizalmatlanok vagyunk és mindenbe, és mindenkibe kapaszkodunk, mivel fogalmunk sincs, hogy lehetnének saját gyökereink is… Persze ez munka, sok-sok ÖNMUNKA, ami kitartást igényel… TUDOM, VÉGIGCSINÁLTAM A FOLYAMATOT, MEGTAPASZTALTAM AZT AMIT.
HÁLÁS VAGYOK azoknak a VENDÉGEIMNEK akik kitartó önmunkájuk egyik állomásaként megtiszteltek bizalmukkal, és eljöttek hozzám egyéni vagy csoportos Belsőgyermek gyógyításra, melyekről az alábbi visszajelzéseket kaptam:
„Köszönöm a tanfolyamot, felemelő, megemelő, gyógyító, feltáró napok voltak. Csodálatos volt, ahogy a morfogenetikus mező, engedte megmutatni, mi is van mélyen eltemetve a lelkemben. Megmutatta, milyen dühöt, haragot dédelget a belsőgyermekem, pedig azt hittem csak szomorú és keserű. De ennél sokkal intenzív energiák tomboltak a mélyben, főleg édesapámmal kapcsolatban. Pedig azt hittem, megbocsájtottam Neki, de kiderült, hogy csak elme szintén, felmentettem, eltusoltam,ahogy ezt egy jó kislánynak illik. Hát bizony ez tört fel az állítások során, amit nagyon köszönök, mert végre fény derült rá, és ez által kikerült az árnyék részemből. Végig éreztem Angi megtartó, biztonságot adó energiáját, minek során elindultam a gyógyulás útján. Csodálatos energiaáramlásban vagyok még most is, mert a fizikai térben is lekövethető a változás. Nem sokkal a tanfolyam után, a sors szó szerint visszavitt gyerekkorom helyszínére, rég nem látott személyekkel találkozhattam újra. A legviccesebb, hogy pont egy orvosi rendelőben, a gyerekkorom régi házát láthattam, ahol annyi szomorú évet töltöttem. Egészen elképesztő. Találtam egy csodálatos férfi orvost, aki Saját vér terápiát alkalmaz nálam, ott abban a rendelőben, édesanyámmal együtt várakozik, hogy a vérünk legyen az orvosságunk. Tisztul a vérvonal. A tanfolyamon tisztítottuk a férfi energiát, és hiszem, hogy ennek köszönhető, hogy rátálaltam erre a csodás doktor úrra, aki figyel rám tiszteli a döntéseimet. Egy teljesen új energia indult el az életemben, óriási transzformáció, mely nagyon mély felismeréseket, és örömöket hozott számomra. Köszönettel: D.”
„A második alkalom után, elkezdtem magam sokkal jobban érezni, erősebbnek, önállóbbnak. Nem függök mástól, és nem várok másra, hogy segítsen. és ez az anyasággal kapcsolatos kérdésben is megerősödtem, nincsenek kétségeim, nem teszem mástól függővé, hogy mit akarok és biztosan tudom, hogy bármi is történik, egyedül is képes vagyok megoldani a problémákat.” E.
„Ami nagyon megmaradt bennem az az, hogy nem kell annyira elnézőnek lenni emberekkel, főleg pasikkal szemben. Nincs olyan kifogás, hogy “csak ennyire voltam képes”, az a “csak ennyi” nem az a fajta szeretet, ami elég. Az, hogy ezt a “csak ennyire voltam képest” elfogadtam annak idején apámtól nem jelenti azt, hogy minden embertől, főleg pasitól el kell ezt fogadnom. Apám tényleg csak ennyire volt képes, ezért őt nem vádolom, később bőven jóvátette, és úgy halt meg, hogy megvárta, amíg utoljára láthatott engem, és meg tudott ölelni. Másnap meghalt, aortarepedés, tüdőrákos volt, 49 évesen halt meg. Szerettem, és szeretettel gondolok rá, de ez nem ok arra hogy a “csak ennyire vagyok képest” bárkitől is elfogadjam mint kifogást.” Cs.
“Belsőgyermekem, mint lélekrészem, aki végigkísér az úton, de ahogy felnövök, elfeledkezem róla. Újra találkozni vele, megnézni, Ő hol maradt el az úton, mire van szüksége, mint egy gyermek, akit megkérdezek, miben segíthetek. Ez a történés számomra a teljességet hozta. Felkaroltam, meghallgattam, megadtam számara, amit tudtam és utána teljesnek éreztem magam. Megtalálta bennem a helyet, és újra kéz a kézben megyünk az úton, egységben, teljességben. Hálásan köszönöm a lehetőséget és a megélést, amit Angi biztosított az újra-találkozáshoz!” G.
HÁLÁSAN KÖSZÖNÖM a megtisztelő bizalmukat, az önátadásukat a folyamatnak,
mely során letisztultak az energiák bennük, körülöttük
🙏💖
FELTÉTLEN SZERETETTEL FOGADLAK TÉGED IS,
AMENNYIBEN ÚGY ÉRZED, HOGY UTAD VAN HOZZÁM, HA MEGÉRINTETT AZ ÍRÁSOM 🙏💖