A Gergely naptár szerinti 2020. év novemberének egyik szombat estéjén történt…
Kedvenc Anna Barátnőmmel beszélgetünk telefonon életünk történéseiről, amikor elújságolom neki, hogy írt nekem az az önjelölt „Barátnő”, aki még a nyáron – mikor épp Annánál nyaraltam a Hegyen – az elutasításomtól* való fájdalmában, haragjában, dühében olyan szavakat szórt rám, hogy „hiteltelen”, illetve, „ha az Istentől kaptam a gyógyítói képességemet, akkor miért pénzért árulom, mikor azt azért kaptam, hogy osszam szét az emberek között.”
*Jeleztem neki, hogy nem tudok a barátnője lenni és felajánlottam neki az egyéni életvezetési tanácsadási szolgálataimat.
Nem volt mit reagálnom érdemben az önjelölt Barátnőnek, csak annyit, hogy minden jót kívánok neki szeretettel és tisztelettel.
Érzékeltem dühét, mely a telefonomból iszapfolyamként árad ki, azonban tudtam, hogy ez nem rólam szól, így átengedtem magamon azt a zavarodottságot, mely benne generálódott és hátraléptem.
Aztán úgy 5 hónapnyi csend után, egy rövid üzenetben érdeklődik hogylétem után, melyre tisztelettel reagáltam, s újfent felajánlottam neki Életvezetési tanácsadási szolgáltatásomat.
Megköszönte. Én is. Azóta sem jelentkezett, még az ismerősei közül is törölt, ami részemről teljesen rendben van.
Mikor Annával megosztottam, hogy mi történt, azt mondta, hogy nem érti az embereket, hogy miért nem fogják fel, hogy minden energia, az, amit adunk a Vendégeinknek, és az is, amit ők adnak érte. Tehát a pénz is energia. Az az energia, aminek segítségével én táplálom testem-lelkem-szellemem.
Nem-nem, a FÉNY önmagában nem elég…még…legalábbis nekem. 😊
Innen jött az ötlet, hogy írjunk erről egy, saját élményeinken, tapasztalatainkon alapuló írást. Kértem Annát, hogy adjon egy kis időt, hogy összeálljon a fejemben, megalkossam, s aztán papírra vessem…
A „Nagy Rendező” nyilván „meghallotta” beszélgetésünket, mert másnap dél körül, mikor csodásan sütött a nap, és épp a frissen mosott ruháimat teregettem kint a teraszon, az egyik kedves szomszédasszonyom arra kért, hogy küldjek neki/nekik energiát, mert ugyan az első PCR tesztje negatív volt, de tegnap levették a másodikat, és nagyon gyengének érzi magát, fáj a feje stb…, bár láza nincsen…
Ekkor én olyat tettem, amit korábban nem: határozottan nemet mondtam neki, és azt, hogy akkor adok neki energiát, ha tisztelni tudja magát, és az „energiát” is annyira, hogy az valóban támogassa, segítse, gyógyítsa őt.
E pillanatra még a szavam is elakadt, mert hirtelen meglepett, hogy ilyen erős, és éles határt húztam magunk közé, azonban rájöttem az elmúlt évek-évtizedek alatt, hogy értelmetlen adni olyan embernek, aki saját magát nem tiszteli, és helytelenül éli meg az ALÁZAT és a HÁLA érzéseit, ezáltal nem tudja ÉRTÉKELNI, helyén kezelni azt, amit kapott. Persze tudom, hogy ezt (sem) tanítják az összes iskolában….
…és igen, azt is tudom, hogy valóban nehéz értékben kifejezni azt, amikor egy több évtizede hordozott mély fájdalom, düh, harag, blokk 1-2 óra alatt oldódik, DE matériában vagyok én is, és ezt a matériát táplálnom kell, mert felelős vagyok érte.
Ez az én TISZTELETEM ÖNMAGam irányába, mert
FELELŐS VAGYOK MAGAMÉRT, A TESTI-LELKI-SZELLEMI JÓL-LÉTEMÉRT.
A tündéri szomszédasszonyomnak tisztelettel felajánlottam, ha úgy érzi, hogy tisztelni tudja eléggé magát, akkor szívesen adok neki „energiát”, addig azonban foglalkozzon önmagával, meditáljon és figyeljen befelé, önmagára, ne csak kifelé másokra. Majd egy határozott hátralépés után nem csak a teraszajtómat, hanem a „teret” is zártam. Azt a teret, ahová kicsit később megérkezett egyik kedves Vendégem, aki a 2 éves kisfia mellől ÉNIDŐT adva MAGának, eljött hozzám csakraharmonizáló meditációra és gyógyító ásványkarkötő készítésre.
Ő már tiszteli magát, és az „energiát”, amit kap, így ehhez a körülményhez én is tudok érdemben kapcsolódni. Nekem is időbe telt, míg kikristályosítottam magamban, hogy hol húzzam meg határaimat és mi az, amit a Legfelsőbb akarata szerint tehetek és teszek.
FELELŐSSÉGEM TELJES TUDATÁBAN TESZEM DOLGOM,
azt, amire hivatott vagyok, amit vállaltam erre az életemre, gyógyítok, és tudást adok át, legjobb képességem szerint,
ISTEN ENGEM ÚGY SEGÉLJEN.
TISZTELEM MAGAM, ami azt jelenti, hogy TISZTÁN TARTOM MAGAM, EZÁLTAL KÖRNYEZETEMET IS.
A tisztelet, és a tisztán tartás, az minden síkban-dimenzióban, minden testemben érvényes. Ezen a FÖLDI LÉTBEN, TEST-LÉLEK-SZELLEM szinten teszem ezt, és ez azt jelenti, hogy tudatos vagyok abban, hogy mit eszem-iszom, mit nézek, mit hallgatok, mit cselekszem, mit beszélek, kikkel beszélek, kikkel érintkezem. Ez nagy felelősség, nagy áldozat, ALÁZAT.
Alázattal élni, MEGHAJOLNI A LEGFELSŐBB akarata előtt.
A MOSTBAN lenni, JELEN LENNI, élni, létezni, az Univerzális törvények szerint.
Én így dolgozom, mint életvezetési tanácsadó. Nekem ez a „munkám”, a hivatásom.
Bízom benne, hogy sikerült érthetően, érezhetően átadnom azt, amit szerettem volna, hogy azok, akik olvassák soraim, értsék és érezzék, hogy amikor én, és a hozzám hasonló képességekkel megáldott EmberAngyalok tevékenykedünk, „dolgozunk”, azt hogyan, és milyen háttér munkával – folyamatos önmunkával – tesszük nap, mint nap, azaz mi hogyan SZOLGÁLUNK.
HÁLÁS VAGYOK AZ ÉLETEMÉRT, ami olyan, amilyen, deee az ENYÉM, és SZERETEM úgy, ahogy van.
KÖSZÖNÖM ISTENEM!
Kelt: Budapest, 2020.11.22.