Van, aki már gyerekkorában nem kívánta a húst, és van, aki olyanná válik, hogy nem kívánja a húst…. van ki tudattalanul, mondhatni ösztönösen, és van ki tudatosan, jól átgondolva.
Nálam ez egyszercsak’ így alakult….
Kezdem az elejétől 😉
Amikor pár hónapos voltam, még anyatejen éltem, mikor Édesapám úgy döntött, hogy elkezdi megkóstoltatni velem a nagyvilág ízeit. Rögtön nyitásként az egyik nagy, családi (testvérek-unokatestvérek) vasárnapi ebédnél, a nagyszüleim kertes házában a szőlőlugas alatt, a hatalmas deszka asztalnál, a recsegős nádszékeken ülve, karjaiba véve, egy házi tyúkhúslevesből kiszedett, pépesre összepasszírozott májat és sárgarépát kanalazott be a számba bébiétel gyanánt….ekkor az Édesanyám és Nagymamám sírva szaladtak le a kert végébe, hogy nem bírják nézni Édesapám „gyerek-kínzását”… ő azonban nem adta fel „kínzásom”, és egy egész főtt májat és egy szál főtt sárgarépát megetetett velem 😆
Aztán a következő ismerkedésem a nagyvilág ízével, pár hónappal később, amikor egy vasárnapi séta alkalmával a „Zöld Elefánt” nevezetű kultikus, nyíregyházi étterem-bisztróba tértünk be ebédelni. Akkor az Édesapám rántott velőrózsát kért hasábburgonyával magának, aztán a velőrózsa bundáját gondosan leszedve, elkezdte etetni velem….Édesanyám ámulva nézte, hogy a még mindig anyatejes kicsi leánya nemsokkal az etetés után, Édesapja tányérjáról hipp és hopp eltűntette a felnőtt adag (nem, nem, nem zóna adag 😀 ) bunda nélküli velőrózsát 😆
…igen, igen, már akkor is szerettem enni 😀
Aztán pár évvel később, mikor Édesapám hazaállított egyik kedvenc „csemegéjével” a ruszlival, Édesanyám kizárt minket a panellakás konyhájába, és mi kénytelenek voltunk nyitott ablak mellett, közösen, nagy elánnal, Apa-lánya étkezésbe merülő életörömeit (azaz, az élet tantrikusságát) megélve, nagyokat nevetve elfogyasztani az ecetes, hagymás pácolt, nyers heringet.
Szóval, viszonylag korán megismerkedtem a hús ízével, s bevallom, igenis szerettem és szeretem most is, a csirkemájat, a rántott velőrózsát és a ruszlit is 😉 csaaak már NEM ESZEM MEG.
Hogy miért nem eszem már több, mint 8 éve??
Az pediglen visszanyúlik ahhoz az időszakhoz, amikor elkezdett tönkremenni a házasságom… igen, igen VOLTAM FÉRJNÉL, és MINDENNAP HÚST ETTÜNK. Sokszor vadhúst, mivel olyan körökben mozogtunk. Sokféleképpen készítettem a különféle vadhúsokat, az őzgerincet, az őz-szarvas-vaddisznó combot, májat, bordát, hátszínt…stb.
Az akkori barátaink szinte menzázni jártak hozzánk, mivel akkor még, nem tudtam 1-2 személyre főzni….azóta persze az élethelyzetemből fakadóan megtanultam 😉
Úgy 10 éve, még szilárd meggyőződésem volt az, hogy én, a nullás vércsoportommal (0 RH+) nem maradhatok hús nélkül, hiszen akkor még a vadgazda szakmérnöki képzésemen is azt tanultam, hogy a fogazatunk a vegyes étrendre lett „kitalálva”, s én ezt jól el is fogadtam. Azonban, ahogyan elkezdtem önismereti utamat járni, egyszercsak’ azon kaptam magam, hogy egyre kevesebb hús kerül az étrendembe. Elkezdtem nem kívánni, és nem enni a húsokat. Alkalmasint meg-meg kívántam egyszer-egyszer egy kis tonhalat, a húsvéti sonka cupákos részét, tepertőt, abárolt szalonnát. Később rájöttem, hogy a bevitt sok-sok rost, kenőanyagot kívánt. Ezért ettem ezeket a zsíros ételeket kb. 2-3 havonta, ami nem is volt hús, hanem inkább csak zsír, ilyen-olyan formában. Amikor ezt felismertem, rájöttem, hogy pótolnom kell a zsiradékot növényi olajokkal. Azért továbbra is figyeltem, figyelem testem jelzéseit, s amikor jelzett, jelez, hogy mi az, amire szüksége van, mind a mai napig megengedem magamnak. Régebben volt, amikor pl. megkívántam a kagylót, vagy a tonhalat, akkor vettem egy dobozzal, és jól nyakon-öntve citrommal, vagy szendvicskrémnek elkészítve jóízűen megettem. Nem bűntettem magam, nem „meaculpáztam”, hogy ó, nem kellett volna, hanem, egyszerűen ELFOGADTAM a helyzetet. Aztán a szüleim is kezdték elfogadni, hogy amikor megyek hozzájuk, akkor megbeszéljük előre, hogy mi legyen a húsmentes fogás, ami nekem készül. Édesapám többször sem tudott napirendre térni afölött, hogy a húsos kolbászt világéletemben kerültem, és sosem ettem, aztán beállítok hozzájuk különféle növényi kolbásszal – füstölt gabona-, köles-, és barna-rizses változatban – és azt többféle formában elkészítve eszem meg, ahelyett, hogy a jó kis, porcos, maradék húsos darálékból készült kolbászt ennék…..
Szerencsémre – és persze jó a választásom miatt – a szüleim igen haladó és elfogadó gondolkodásúak voltak/ Édesanyám még mindig és folyamatosan változtak, változik most is. Lehet mellettem, deee lehet, hogy egyszerűen az élet hozta úgy 😉
A környezetem már ennél kicsit nagyobb falat volt… persze, ahogy haladtam utamon, folyamatosan változtak a körülöttem lévő emberek, de sokszor megkaptam a nem túl kedves, és lekicsinylő kérdéseket, különféle hangsúllyal, hogy te vega vaaagy?!?! …és alkoholt sem iszooool?!?! akkor mi az amit élvezel az életedben?!?! – ezekhez a kérdésekhez, persze társult egy gúnyos kacagás is, amivel bevallom, az elején még nem tudtam mit kezdeni, és elpirulva lesütöttem szemeim, mint aki bűnös azért, mert más. Más, mint a nagy átlag… aztán ahogy haladtam utamon és gyakorolhattam ezekre a kérdésekre a válaszaimat, egyre jobban meg tudtam érteni az ő értetlenségüket, és tehetetlenségüket a helyzettel kapcsolatban. Megfigyeltem, hogy az emberek nem tudnak mit kezdeni a számukra megszokottól eltérővel. Ez olyan, mint amikor etológiából tanultam, hogy a kutya azért ugat az ismeretlen emberre, mert FÉL TŐLE, bizalmatlan…. Bizalmatlanok vagyunk, és FÉLÜNK AZ ISMERETLENTŐL, nem tanultuk meg kezelni azt. Mikor tanultuk volna meg, mikor a világunk, amiben élünk pont nem az elfogadásról szól. Uniformizálunk mindent és mindenkit, és ami/aki kilóg ebből az uniformizált világból, azt agresszióval kezeljük – kinevetjük, kigúnyoljuk, lenyomjuk. Nyilván ez több évszázados minta, lenyomat a tudatalattinkban egy generációs minta, amin lehet tudatosan változtatni, mint ahogyan én is tudtam azon a kijelentésemen változtatni, hogy „a nullás vércsoportommal nekem ennem kell húst, mindennap.”
És tessék, itt vagyok, és már 2,5 éve halat és a kagylót sem kívánom, és nem is eszem…
Elárulok egy titkot…. deee csaaak neked, kedves Olvasó, hogy amint egyre érzékenyebbé váltam a külvilág rezgéseire, egyre jobban éreztem és értettem meg azt, hogy a hús olyan információkat, rezgéseket hordoz, mint például a félelem. Én érzem az ételek rezgését, és tudom, milyen a félelem íze, ami a húsokban van. Tudom, hogy a félelem, a gyökere számtalan betegségnek, a közérzetünknek és a világhoz való hozzáállásunknak. Figyeld meg kicsit magad. Figyeld meg azokat az embereket, akik nem esznek húst, mennyivel kedvesebbek egymással és a világgal.
Sokszor éreztem, hogy hiányzik egy-egy húsos ételnek az íze, ezért megalkottam a húsmentes verziót húspotló élelmiszerekkel, vagy fűszerekkel, és a legtöbb esetben nekem ízletesebb volt, mint a húsos verzió. Bevallom, igazából sosem bírtam a húsnak azt a jellegzetes szagát, amikor az olajra tettem… akkor még nem tudatosodott bennem, hogy miért nem. Szóval, úgy 7-8 éve rájöttem arra, hogy sok-sok minden csaaak fűszerezés kérdése, és azóta már meg is tanultam, hogy milyen fűszerrel, mit tudok helyettesíteni. Mindig szerettem a fűszereket változatosan használni, ez egyféle kreatív alkotás is számomra, ezért nem tudok kétszer egyvalamit ugyanúgy elkészíteni 😉
Ahogyan változtam, úgy változtak az emberek is körülöttem, és egyre több, húsmentes étrenden élő ember vesz körül. Nyilván az én életemben, a JÓGÁNAK IS NAGY SZEREPE van ebben, hiszen, az 5 alapelv egyike az EGÉSZSÉGES TÁPLÁLKOZÁS, ami, a TUDATOS táplálkozás. Ez a tudatos táplálkozás, pedig segíti a testet minél tovább egészségesen tartani.
Én tudom, hogy ha a testem genetikai hátterét nézem, az anyai oldalról nagyon erős, szívós fizikumot örököltem. Az apai oldalról kevésbé, ott magas vérnyomás, szívproblémák, agyvérzés. Nos, az étkezésem megváltoztatásával részben ösztönösen, részben tudatosan, pontosan ezeket a rizikófaktorokat csökkentettem, melyet az elmúlt 3 év vérvételi eredményei is megerősítettek – nincs a határértéken kívül egyetlen eredményem sem a teljes vérteszten.
NAGYON FONTOS, a fokozatosság elve, hiszen drasztikusan nem vontam meg magamtól azt, amire eddig rá voltam szokva. Kellő tudatossággal azonban ez a folyamat is csodásan megélhető.
Szívesen és örömmel segítek, támogatlak ebben a folyamatban, ha úgy döntenél, hogy változtatni szeretnél életeden, holisztikus életvezetési tanácsadásaim alkalmával erről is beszélünk. 😉
A váltáshoz azonban egy feltétel fontos, TE MAGAD, és a benned rejlő AKARATERŐ és HIT.
Ugye tudod, hogy ez, mind benned van? Te tudod? Én tudom! 😉
HAJRÁ NEKED – HAJRÁ NEKÜNK ♥♥