Még csütörtökön reggel eldöntöttem, hogy másnap este a csoportos együtt-működésem* (értelmezést lásd lent) után elmegyek valahová táncolni, ahol van hely, van levegő, és kezem-lábam szabadon mozdítva mozgás-meditálhatok….
s mivel döntöttem, cselekszem – s teszek azért, hogy Nekem jó legyen, ezért elindultam a szokásos áramlással megtapasztalni, hogy hol lehet az a hely ahol megérkezhetek és belehelyezkedhetek…
Lábaim ilyenkor könnyű-léptekkel járják az aszfalt szürkeségét és az összpontosításom a cél felé irányul, amely jelen esetben az, amit korábban írtam 😉
Áramlok. Megfigyelek. Érzékelek. Érdekes megtapasztalni az embereket ilyenkor, hogy milyen energiában vannak, van aki elfáradva, befelé-fordulva mindenféle kapcsolódástól elzárkózva, mintegy élettelen lény közlekedik – nem tudom az mondani rá, hogy csak úgy VAN, mert nincs…nincs jelen. Aztán találkoztam olyanokkal, akik harsányan jelzik a világnak, hogy Ők márpedig vannak – ordítozva, sokszor alkoholtól mámorosan szidják a…a másikat, ez legyen akár másik ember, a kormány, a lámpaoszlop…stb. Konstatálom a saját tehetetlenségüket, mivel Én pontosan tudom és gyakorlom azt a régi közmondást, hogy „Mindenki a saját sorsának a kovácsa” tehát ÉN vagyok az, aki tehetek arról ami velem történik, nem más 😉
Majd elérkeztem egy helyre, ahová besétáltam, hogy érzékeljem a teret…aztán valami fura, megmagyarázhatatlan érzés kezdett rajtam elhatalmasodni… éreztem ki kell mennem… kiértem az utcára, pár lépést tettem, amikor áthaladtam az úttesten, s léptem fel a járdára hogyhogy, hogyhogy nem a jobb pipellőcskémből kilépve érkeztem meg a „folyó túlpartjára”… ekkor már éreztem, hogy nagy a káosz. Rendben, gondoltam, mivel már felismertem, akkor most higgadtan végiggondolom, hogy mi is ez? Egyik FöldiAngyal-társammal összekapcsolódva az Univerzumban ránéztünk a helyzetre érzelem-mentesen, hogy objektíven láthassam azt ami van, s ekkor már kaptam is az infókat 😉 Mivel korábban már tapasztaltam, hogy ilyenkor nem küzdök ellene, hanem szépen lassan engedem, hogy a zavarodottság átmenjen rajtam – mint mikor Édesapám tanított kislány koromban, hogyha a Tisza örvénye lehúzna, akkor vegyek egy nagy levegőt, s engedjem, hogy az örvény tölcsére magával rántson, mert a végén úgyis kidob, s ha kapálózok, akkor nem lesz erőm feljönni a víz felszínére… Engedtem. S ekkor a tisztulásom folyamatában éreztem, hogy utam van egy másik kedves FöldiAngyal-társam felé, akivel pontot teszek ennek a folyamatnak a végére. Így is lett. Megérkeztem hozzá a holdnak utcácskájába, s mikor megláttuk egymást szívünk azonnal kapcsolódott, szemem könnybelábadt, s egyfajta lágy melegség, a feltétel nélküli szeretet érzése öntött el tetőtől talpig s csak annyit tudtam remegő ajkaim közt kimondani, hogy „Most Én jöttem segítségért”. Ő átölelt, s ringató ölelésében oldódhattam-oldódhatott fel az a blokk, melyben benne voltam. Ő még aznapi teendőivel foglalkozott. Megvártam hogy tegye a dolgát, s ahogyan várakoztam, arra lettem figyelmes, hogy Tőlem nem messze egy kedves fiatalember egy széken ülve elkezd játszani gitárján, s vajh mi lehetett az ismerős dallam, ami felcsendült??? Hát mi más, mint az Én nagy kedvencem: AVICII és a Wake me up 😀 …hát nem volt mit tennem, azonnal táncra-perdültem 😀 😀 😀 a tánc után körbenéztem, s felismertem: IGEEEN, hát ez az a hely amit kértem!!! 😀 😀 😀 Tágas, van levegő és kezem, s lábam szabadon mozdíthatom, mozgásmeditálhatok, úgy ahogy 🙂
CSODÁLATOS FELISMERÉS!!! SZERETLEK UNIVERZUM! <3
Majd kedves FöldiAngyal-társammal a folyamatom tétában történő szeretetteljes lezárásakor bejelzett az éterbe az Én drága Unokanővérkém, akinek jeleztem, hogy még nem tudom, hogy hol hajtom álomra fejem… Ő azonnal felajánlotta, hogy hol máshol, mint Nála, közel a Dunához 😉 Éreztem, hogy nem tudok és nem is akarok ellenállni ennek a felajánlásnak, hogy mielőtt lefekszem ránézhessek még VénDunának enyhén fodrozódó vizére, s a csodálatos hegyoldal apró fényeire, melyek mint milliónyi apró bolygó magasodnak a víz fölött. Miután a fürdőszobában pizsiben kucorogva jól „megváltottuk” saját világunkat, egy jóéjtpuszival a homlokomon hajtottam álomra fejem 🙂
KÖSZÖNÖM UNIVERZUM a 3 FöldiAnyal-társam, kiket küldtél, mert bíztam megtartó erődben, hogy bármi is lesz megtartasz! 🙂
HÁLÁS VAGYOK a Mindennek a Mindenért, elsősorban MAGAMNAK, hogy ugrottam az ismeretlenbe, s megengedtem és megtapasztaltam a fent leírtakat ezzel is gazdagítva életem 😉
🙂 BOLDOG VAGYOK 🙂 <3
* „LéleKzés – hét-elengedő relaxáció és mozgásmeditáció Marosán Angelika- érzékelő együtt-működővel, melynek során a Hold és a közösség erejét alkalmazzuk blokkjaink oldására valmint a bennünk és a körülöttünk lévő energiák rendezésére, működtetésére