Mai világunkban egyre inkább a papírformának hiszünk és valljuk, hogy „Szó elszáll, írás megmarad”
Tapasztalásaim alapján Én bizton állíthatom, hogy a szó nem száll el, mert lehet nincs kőbe vésve, azonban az Univerzum emlékszik rá…sőt akár tetszik, akár nem a sejtjeink is emlékeznek rá 😉
…s, hogy ezt miért állítom ennyire biztosan, annak egyetlen oka van: TAPASZTALTAM 🙂
Az előző írásom végén megígértem, hogy következő írásomban „a másik batyuról” írok 😉 és míly véletlen, az ígéretem után pár nappal egy közösségben elhangzott az alábbi mondat egy társunktól:
Ekkor éreztem, hogy Univerzum már nem hagyja, hogy csendben maradjak… éreztem, ahogy testtartásom kiegyenesedik, ilyenkor egy láthatatlan fényszál a fejtetőmön keresztül húz felfelé, tudatom megnyílik és tisztán kapcsolódok oda, ahova….ajkaim megnyíltak, s mély szívhangon elkezdtek a szavak kiáramolni belőlem, melyekre pontosan nem emlékszem – amikor „csatornában vagyok” nem jegyzi tudatom, hogy mit mond, mert nem elméből van – csak annyi maradt meg, hogy a tapasztalásaimról beszéltem, arról, hogy ezen életemben nem tanultam, hogy hogyan segítsek át valakit egyik dimenzióból a másikba lépni, mégis megtettem, s nem is akár kivel… az ez életbeli Édesapám volt az, akivel, aki által megéltem, megtapasztaltam, azt amit…azonban ez nem kézzel fogható…erre azt szoktam mondani, hogy ÉN DÖNTÖM EL, hogy mi az amit valósnak értékelek, s mi az amit nem 😉 mint a Mátrix című filmben: kék kapszula – piros kapszula 😉
No de, visszatérve az adott szó súlyára:
Én egy ideje ÉBER FIGYELEMMEL, TUDATOSAN nézem életem folyását, ok-okozati összefüggésekben. Tudatosan figyeltem-figyelem MAGam, és a szavakat, melyekre gondolok és kiejtek a számon…aztán elkezdtem figyelni, és azóta is figyelem az embereket, hogy ki milyen szavakat használ, s hogyan beszél magáról, másokról…igazán mély információkat hordoznak a szavak, s még csak nem is sejtjük-gondoljuk, hogy a szavak egyfajta lenyomatok, amelyek az Univerzum nagy könyvébe bizony írva vagyon, még ha saját szemünkkel nem is látjuk ezen írást – főként az eskük-fogadalmak bírnak nagy erővel, mintha ezeket nagy nyomtatott arany betűvel írnánk be a „Nagykönyvbe”… s itt jön ismét a saját tapasztalásom 😉
…egyszer volt, hol nem volt volt két lélek, akik tettek egymásnak egy esküt, egy fogadalmat, valami olyasmit, hogy „örökre szeretni foglak”…aztán teltek-múltak az évszázadok, s ez a két lélek a XXI. században újra felismerte egymást. Akaratlanul is megnyílt a két szív egymás felé…
Az egyik lélek, – aki történetesen Én vagyok – aki első pillanattól kezdve nem értette a megmagyarázhatatlan érzéseket – akciókat-reakciókat. Nem értette, hogy az a férfi aki iránt megdobban szíve, mit is keresne az Ő tökéletes kis világában? Hiszen a Férfi merőben más életet élt, mint amit Ő. Még az általa megfogalmazott, és leírt „tökéletes társ”-nak a közelében sem volt, melyet az Univerzumtól „rendelt meg”.
Nos mit tesz ilyenkor az ELME?? …hát megmagyaráz, pláne ha történetesen még mérnöki aggyal is élte ezidáig életét… jöttek a könyvek, hátha abból megértem… majd folytatásként kipróbáltam többféle lehetőséget más síkokon, oldásokat magamon alkalmazva illetve mások által közvetítve.
CSODÁS folyamat volt, csodálatos élményekkel, tapasztalásokkal lettem gazdagabb – nem mondom, hogy nem volt sokszor fájdalmas, de FÁJDALMAS VOLT, azonban ezek a fájdalmak másfélék, mint amit az emberi tudatom eddig érzékelt… csontomig hatoló fájdalom volt, mikor a fogadalmamat visszavontam, s a gyűrűt mit kaptam visszaadtam….hát ilyen ez a ‘sejtemlék’ 😉
Azonban a MOSTomban, ebben a felismerő-feloldó-elengedő-megengedő állapotban igenis ÉRZEM, hogy A MÁSIK BATYUM is KÖNNYEBBÉ VÁLT.
HATÁRTALAN SZABADSÁG ÉRZÉSE EZ, ami egy teljesen másfajta BOLDOGSÁGgal tölti el az egész-ségemet 🙂
HAJRÁ JÖHET A KÖVETKEZŐ TAPASZTALÁS!!! 😉 😀
Tanulság:
- az adott szó igen is kötelez, még ha tudatunk nem is emlékszik rá 🙂
- akivel dolgunk van, dolgunk van 😉
- Tökéletes mindig az, aki iránt akkor abban a pillanatban azt érzem, hogy Ő A TÖKÉLETES – még ha a körülmények ellene is szólnak 😉
- Hasonló a hasonlót vonzza, ami persze idővel változik, csak kérdés, hogy a másik fél is vállalja-e a változást, hogy együtt rezegjenek tovább, avagy másképp dönt 😉 mert ugyebár tudjuk van SZABAD AKARAT 😉
…ez a tapasztalás még-inkább elmélyítette bizalmam abban, hogy mindenkor
ÁTADOM MAGAM AZ UNIVERZUM VEZETÉSÉNEK! 😉
Aminek meg kell történnie úgyis engedik, aminek meg nem, azt úgysem engedik 🙂
FIGYELEM: marad az örök-érvényű mondás:
Figyeljünk arra, hogy kinek mit ígérünk, mert ha nem most, akkor legközelebb meg kell adnunk tartozásunkat a másik felé, csak akkor már lehet kicsit másabb „pályán” fogunk mozogni, ami nem lesz feltétlenül könnyebb, mint a mostani 🙂
HAJRÁ NEKÜNK, figyeljünk szavainkra, hogy mit is használunk hogyan és kinek! 😉