..éjjel érkezem átmeneti otthonomba, Édesanyámhoz. Halkan illesztem a kulcsot a zárba, hogy fel ne ébresszem…még nem alszik, csillogó szemekkel jön ki szobájából, örül, hogy megérkeztem 🙂
Csillogó szemekkel és tiszta szívemmel ölelem magamhoz, és köszöntöm, hisz egy kis darab földet bejártam mióta nem láttuk egymás…dél óta… 😀 😀 😀
Már az úton haza felé azon gondolkodám, miként fogom szólítani rég nem látott Anyám…s akkor áradó érzelmeimet megzabolázva, kértem, hogy kenjen nekem 2 szelet vajas kenyeret, mert a SZIKRA újra szívemben él, éééss ÍRNOM KELL!!!
KI AKAROM ÍRNI MAGAMBÓL azt az intenzív 3 órányi élményt, ami tudom nem csak erre az ÉLETRE SZÓL(T)…
Cseppet sem érzem magam fáradtnak, sőőőt a mai tapasztalások energiája, mint parázsra olaj, éleszti bennem újra az írás vágyát, melyet utamon leraktam, mint fáradt vándor teli batyuját…. s MOST eljött az idő, s újra felveszem batyum, s megosztom Véled érzéseim Drága OLVASÓ 🙂
SPIRIT SZÍNHÁZ – Szepes Mária: Ne kérdezd ki voltam
Már a jegyeket is izgatottan vettem meg a helyszínen 1 hónapja, mikor CsillagLÁTÓ LÉLEK-TESTVÉRemmel megbeszéltük, hogy a Szepes Mária életéből készült színdarabot megnézzük, mert már mindkettőnk intellektusa szomjúzta már e tudást, az igazat.
Kezdés előtt 1 órával érkeztem a Színház halljába, ahová belépve füleimnek, s lelkemnek kedves zongoraszó hívott, csalogatott…Még ekkor nem tudtam teljesen megérkezni, mivel előző hosszabb telefonbeszélgetésemkor mélyen vagyis épp magasan kapcsolódtam egy krónikához információk cseréjéért. Nehéz onnan visszatérni, ám a napi gyakorlás igen sokat segít váltani egyik térből, a másikba 😉 …a zene is sokat segít, HÁLA érte <3
Megérkezek. Odaadó figyelemmel hallgatom Lélektestvéremet, amint teljes átéléssel mondja el mi történt véle, mióta nem találkoztunk, beszéltünk és boldogan fedezem fel szinkronicitásainkat.
Lassan kezdődik az előadás…izgatott vagyok…elszaladok még elengedni az elengedni valót fizikai síkon is, míg Lélektestvérem bemegy a színtérre – ami a nézőtér is egyben. Mikor végeztem az elengedéssel a belépősor végére állva lassan lépegetek fel a lépcsőn, mikor megérkezek a jegyszedőhöz, eszmélek, hogy hoppá, a jegyet Lélektestvérem elvitte magával…ekkor, nagy levegőt vettem, kihúztam magam, mint „jótanuló” a feleléskor – vagy hetes a jelentéskor -, és határozottan mondom:
– A jegy a Barátnőmnél van, aki már bement.
Erre a jegyszedő Hölgy bájosan mosolyogva megkérdezte:
– Mi a neved?
Én meglepetten zsigerből válaszolok határozottan, hiszen a nevem, ha álmomból ébresztenek is tudom:
– MAROSÁN ANGELIKA
Mosollyal kapom a választ:
– Rendben, az ANGELIKA is elég lett volna, az a jelszó…
Ekkor én felkacagva konstatáltam, hogy ha már itt is ez a jelszó, akkor tuti jó helyen vagyok 😀 😀 😀
Lélektestvérem integet, hogy foglalt Nekem Királynői helyet, szemben a „színpaddal” a második sorban 🙂 Előttem üres a szék, pazar a kilátás… 😉 elfoglalom trónom 🙂
Kezdődik. Beleengedem magam. Átadom magam az energiáknak, érzelmeknek. Megengedek. Beengedek. Engedem, hogy történjen az, ami… kapcsolódásban vagyok a térrel, a szín-játszókkal, az energiákkal és ismét a krónikával, hogy belső képernyőmön láthassak képeket…
Már az első pillanatoktól kezdve magával ragadnak az energia óceánjának egymásba fonódó hullámai….s már úszok-áramlok is benne…csodálatos volt megélni és benne lenni az érzelmek játékában: önfeledten kacagni, rodeni-gondolkodóban merengeni, fájdalommal sírni, dühösen csendben lenni, felismeréssel mosolyogni, ‘aha’ élménnyel összekacsintani, érdeklődő tágra-nyílt szemekkel várni a következő pillanatot, s az előadás végére „megvilágosodni” azaz tudatosan ráébredni ismét arra, hogy:
MINDEN ÚGY JÓ AHOGYAN VAN,
ÉS EGY MAGASABB REND SZERINT TENNI, LENNI, CSELEKEDNI ÉRDEMES!
A színészek karakter játéka is olyannyira magával ragadt, hogy egy pillanatra sem tudtam kizökkenni belőle – pedig meglehetősen érzékeny vagyok az igaz és az álarc felismerésében.
ELHITTEM azt amit játszottak, ÉREZTEM a szereplők karakterét, jellemét.
HÁLÁS VAGYOK A SZÍNÉSZI JÁTÉKUKÉRT, melyet nem bírtam szavakba önteni az előadás után, ezért csak euforikusan megköszönve öleltem meg Nagyváradi Erzsébet művésznőt, és hálásan köszöntem meg neki, és Igó Éva művésznőnek a csodát, melyet létrehoztak, és működtettek, ebben a 2 felvonásos színdarabban.
EGYBEN VOLTAK. EGYSÉGBEN. EGYÜTT-MŰKÖDÉSBEN. KAPCSOLÓDÁSBAN.
Mind a hat szereplő együtt-működve, pillanatról pillanatra fonódtak össze, egymásba.
Ugyan volt egy-két szótévesztés, azt viszont oly méltósággal, természetességgel és gördülékenységgel kezelték, mely MINTAPÉLDÁUL SZOLGÁL a tökéletességre törekvőknek. Fantasztikusan támasztja alá egyik korábbi felismerésemet, mely szerint:
„Nem az az ember NAGYSZERŰ, aki tökéletesen él, hanem az aki képes vállalni és kijavítani hibáit.”
Hiba. Mi is az?
Szünetben a zongoraszó, mint Odüsszeuszt a szirének éneke csábított, s kacéran éneklésre hívott…hát megtettem…zavarban voltam…a zongorista jelezte, hogy az a hang amin el kezdtem énekelni, az nem az én énekhangszintem…behunytam hát szemem, és elkezdtem befelé és kifelé figyelni szinkronban, hogy mi az, ami összhangban van bennem, és a külvilágban… és engedtem… engedtem, hogy megszülessen, megnyilvánuljon az össz-hang. A kint és bent.
Nem adtam fel, énekeltem… Hibáztam? Lehet. Egy biztos, hogy a legjobb tudásom szerint cselekedtem akkor és ott. A Zongorista és LélekTestvérem megtartó energiái valamint, az erősödő önMAGamba vetett hitem egyre inkább felszabadított és megelégedettséggel töltött el.
IGEN, megengedtem magamnak, hogy egy színházi előadás szünetében a közösségi térben kiengedjem hangom, s vállaljam azt aki vagyok 🙂 …mert a hangom én vagyok… hiszen a hangunk is egyfajta lelkiállapot-barométer 😉
Csodálatos volt érezni azt amiben voltam, a TÁRSAIM TÁMOGATÁSÁT és a belülről előjövő hangokat. HÁLÁS VAGYOK!
Leírhatatlannak mondanám azt, amit ez az este adott számomra – bár a fenti sorok épp azt mutatják hogy, azért mégis le tudtam írni, és hiszem, hogy az OLVASÓNAK is át tudtam adni azt a szikrát, mely bennem is meggyúlt azon az éjszakán…
Tiszta SZÍVEMBŐL AJÁNLOM az ínyenceknek, és az ébredezőknek a SPIRIT SZINHÁZ magával-ragadó, különleges világát, a színészek értékes, és odaadó játékát.
KÍVÁNOM, hogy engedjétek be a szívetekbe és szellemetekbe, Szepes MÁRIA MÁGIÁJÁT, hogy az lendítően hasson az életetekre, mint ahogyan az enyémre is tette!
u.i.: célszerű elvárások nélkül menni és megengedni, beengedni, azt, amit… 😉
HÁLÁS KÖSZÖNET A VIDEÓ KÉSZÍTÉSÉÉRT CSILLAGLÁTÓ LÉLEK-TESTVÉREMNEK 🙏💜
u.i.2.: a videónak valamiért nincs hangja…így jártunk… 😉