Amikor kislány koromban észrevettem, hogy egyik-másik barátnőm, ismerősöm elkezdte használni azokat a szavakat, gesztusokat amiket Én is használtam, és elkezdett hasonló, vagy ugyanolyan ruhákba öltözködni, táncos összejöveteleken (farsangokon, péntek és szombat esti bulikon, ahol) pedig ámulva véltem felfedezni saját mozdulataimat a táncukban, még értetlenül néztem, hogy ezt miért teszi?!?!, s bevallom, hogy sokszor igenis dühösen kérdeztem szüleimtől, hogy „Miért kell engem utánozni?!?!”
Persze akkor még az „utánzás” szót használtam, s úgy éreztem, hogy ezek az emberek elvesznek Tőlem valamit, vagyis valakit… ENGEM.
Azóta már felismertem, és TUDOM, hogy Tőlem – Engem elvenni nem lehet 🙂
…s, hogy igazából nem elvettek, hanem adtak.
ADTAK A VILÁGNAK valamit, aminek Ők örültek, és jónak, követhetőnek véltek, így rajtuk keresztül, ha már egy embernek is örömet okozott és jónak, követhetőnek tartotta-tartja azt amit lát-érzékel-kap, akkor az amit közvetítek a Világnak, az élet-öröm, a szeretet, a tisztelet és MINDEN ami JÓ-SÁG el tud terjedni…
HAJRÁ JÓ-SÁG!!! TERJEDJ CSAK TERJEDJ!!!
…ugye-ugye, mennyire más így a perspektíva, amikor az ember, aki fölnőtt, már másként látja e világot, s ezért TUDATOSAN végiggondolja, hogy miként ÉL, s CSELEKSZIK, mert tudja, hogy FELELŐSSÉGE VAN! Felelősség, önmagáért és mások jól-létéért.
S mivel tudatosan él, ezért EGYENRANGÚként kezel Mindenkit, nem helyez maga elé és mögé senkit, nem nevezi az együtt haladókat, követőknek, rajongóknak vagy „utánozóknak”, mert tudja, hogy azzal minősít, és azt is, hogy EGYENLŐK VAGYUNK, nincs több vagy kevesebb, kisebb vagy nagyobb…stb. …csak, másabb…
Mindenki ott tart ahol. Mindenki saját maga dönt úgy, ahogy.
Az Én tiszteletem Mindenki felé, a minősítés-nélküli TELJES ELFOGADÁS! 🙂
Ezt úgy hívják:
FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETET
ez a szeretet nem fejben, hanem szívben születik meg egy folyamat által