Sokáig azt gondoltam, a félénk, csendes, visszahúzódó fiúkról, férfiakról, hogy „tutyi-mutyi, anyámasszonykatonái”. Azonban ahogy haladtam spirituális-, önismereti utamon, elkezdtem látni a valóságot, elkezdtem LÁTNI ezeket a fiúkat, férfiakat, az álarc nélküli, VALÓS, IGAZ arcukat, az ÉRZÉKENY, intellektuális, érzéki FÉRFIt.
Bevallom, sokáig csak barátként tudtam kezelni őket, a társkapcsolatig nem jutottam el, mert nem tudtam velük mit kezdeni abban a minőségben…. hogy miért nem?
A válasz egyszerű, ám igen mélyreható: MERT NEM VOLT RÁ MINTÁM.
Az Édesapám ugyan egy hiperérzékeny, magas intellektusú férfi volt, azonban olyan nevelést, pontosabban „kiképzést” kapott – nadrágszíjjal, bilinccsel – , hogy egy férfi akkor igazi férfi, ha kemény, durva, erős, erőszakos, törtető, hiszen a mai világban csak akkor tud érvényesülni, ha ilyen tulajdonságai vannak. Még napjainkban is, a kevésbé tudatos családokban észrevehető ez a mintázat. Szem és fül tanúja voltam párszor, ahogyan egy épp síró kisfiúnak odaszólt a vagány apukája, hogy „csak a kislányok sírnak”, vagy egy felnőttnek mondott férfi „buzis”-nak tartja, ha egy másik férfi elérzékenyül akár fájdalmában, akár boldogságában, és felvállalja könnyeit.
Édesapámat is így nevelték, KEMÉNY FÉRFINAK… A mai tudatosságommal visszatekintve az Ő életére – aki lassan 6 éve dimenziót váltott – , már LÁTOM frusztráltságát, önmeghasonulását, ami az életében 4 infarktushoz, és 2 agyvérzéshez vezetett. Próbált kemény lenni, ahogyan az apjától – az én nagyapámtól, azaz DARTH VADER-től, ahogy szoktam őt nevezni – látta az én LUKE SKYWALKER-em…. Én pedig évtizedekig azt hittem, hogy ez a kemény, erős, erőszakos ember, A FÉRFI….
Nos, ilyen az, amikor beleszületünk valamibe, és aszerint élünk. Ez a normális. EZ A MINTA.
Aztán, ahogy haladunk önismereti utunkon, rájövünk arra, hogy van választásunk…
Nekem ez VOLT a FÉRFI KÉPem. Hiszen sok kislánynak az apa a minta, a példakép, az a férfi, akit tudattalanul keres, és meglát a fiúkban, férfiakban. Én is az apámat kerestem tudattalanul a társkapcsolataimban, amire csak a válásom után pár hónappal eszméltem. Történt egyszer, hogy egy vasárnapi családi ebéd alkalmával, Édesapámmal szemközt ülve az asztalnál beszélgettünk a házasságomról, és egyszer csak ez a mondat szaladt ki a számon: „Végül is hozzámentem az apámhoz, de milyen szerencse, hogy tőle el tudtam válni….” Én sírva nevettem ezen a mondaton, hogy mekkora felismerés volt… és azóta sokat sírtam nem nevetve, hogy el tudjam engedni ezt a mintát, elválni ettől az agresszív, erőszakos férfi mintától…
Hogyan is lehet ez? Hogyan is vetítődött ki ez az én életemre, kapcsolataimra a minta?
Megértettem azt, hogy az ellentétes nemű szülőt vesszük mintának, és mivel ő az első „szerelem” az életünkben, tudattalanul is azt keressük párkapcsolatainkban egészen addig, amíg felébredünk, és TUDATOSSÁ VÁLUNK az életünkben, a kapcsolati mintáinkat illetően is. Én tudattalanul olyan férfiakat kerestem, és engedtem magamhoz közel, akik bántottak, bántalmaztak, megaláztak, elsősorban verbálisan, majd mentálisan, és egyszer-egyszer a tettlegességig is elfajult egy-egy helyzet, amikor már nem tűrtem tovább a gyalázást, szóbeli megalázást, és ellent mondtam, megvédtem magam…. Így utólag megértettem, hogy azért választottam egy, az apámhoz, nagyapámhoz hasonló férjet magamnak, mert a fenti mintázatot követtem. E mellé még társult az erős karmánk is a volt férjemmel, amelyen úgy 18 évet „dolgoztam” – ééés mekkora szerencse, hogy nem egy egész, vagy több élet kellett hozzá!!!
Sok év önmunkával a hátam mögött átláttam, megértettem azt, hogy hiába volt az én apám egy érzékeny, intuitív és intellektuális férfi, ha a külső tényezők, főként a nagyapám (Darth Vader) fizikai és mentális agressziója akkora hatással volt rá, hogy ő maga nehezen birkózott meg ezzel a karmával, életfeladattal. Persze tisztában vagyok vele, hogy Ő választotta ezt az apát ezt a családot, ahogyan én is. Tapasztalni, tanulni és megoldani, feloldani jövünk erre a Föld nevű tapasztaló bolygóra… mindannyian tanulunk, fejlődünk…
Azt is megláttam, megértettem, hogy az „áldozat” mintát is erősen hoztam magammal transzgenerációsan, és a kollektív női tudatból is, melyen sokat dogoztam/dolgozok. Egy korábbi írásomban – a „Mit ér az ember, ha Nő?” címűben – említettem azt a bizonyos pillanatot, amikoris’ felismertem, és ráébredtem, hogy az az élet amit élek, az nem az én életem, és mit keresek egy olyan férfi mellett, aki nem tiszteli, nem becsüli önnön magát, s ez által engem sem… nagy fejlődés volt ezt felismerni és tovább lépni önMAGam felé, és kilépni az áldozati mintából.
HÁLÁS VAGYOK a körülményekért, hogy akkor felismertem ezt, s minő „véletlen” – ami nincs, hogy amikor ez a felismerés megtörtént, az ÉLET rögtön tovább léptetett: a volt férjem „nagyvonalú” bejelentésére miszerint, ő úgy döntött, hogy váljunk el, és ha gondolom adjam be a válókeresetet én. Én megtettem, és 3 hónap leforgása alatt elköltöztem tőle, beadtam a Bíróságra a papírokat, és hivatalosan el is váltunk. Az anyagiak rendezésében jelenleg is a Bíróság segíti a volt férjemet abban, hogy rendezze vállalt karmáját, és megmutathassa valódi nagyvonalúságát, amit 10 éve próbál inkább kisebb, mint nagyobb lendülettel megmutatni, deee kitartó vagyok, és BÍZOK, mert tudom, hogy mélyen Ő is egy ilyen érzékeny ember, akire a körülmények nagyon mély hatással voltak/vannak, azonban ezekből nem tud/mer/akar tovább lépni…
Most már látom, hogy sok esetben a nagyhangú, lenyomó/elnyomó, agresszív álarc mögött, egy sérült érzékeny kisfiú toporzékol, akit arra neveltek, hogy akkor vagy „faszafiú”,”igazi férfi”, ha erőből letolsz/elnyomsz mindenkit, mert ugye „az erősebb kutya b….ik”. Itt azért lakonikusan jelzem, hogy az az ÁLLATVILÁG, s mi, most emberi testben vagyunk, és tudattal rendelkezünk!
HAJRÁ EMBERI LÉTFORMA 🙏🏻
…továbbá, azt is szeretném jelezni, hogy az önbecsülést, az önérvényesítést nem attól lehet visszaszerezni, ha megalázunk, meggyalázunk, le- és eltaposunk másokat, akár szemtől szembe, akár a háta mögött, akár fizikálisan, akár verbálisan vagy gondolati úton, hanem attól, hogy felismerjük valódi énünket, és önerőnket – ez persze nőkre is ugyanúgy érvényes, mint férfiakra 😉
HÁLÁS VAGYOK AZÉRT, hogy az elmúlt évek önmunkájának hozadékaként mára el tudom fogadni, és a helyén kezelni, ha egy álarc mögé rejtőzött sérült kisfiúval találkozok. Az agressziójára már nem válok áldozattá, avagy nem reagálok agresszióval, (mert ugye ez a két véglet), hanem a középpontomat tartva, együtt-érző, határ-kijelölő távolságtartással jelen vagyok.
…és hogy mit ér az ember, ha ÉRZÉKENY FÉRFI?
MINDENT.
HISZEM, hogy a világ mostani változásában ezt az IGAZi FÉRFI MINTÁt észrevesszük, és megértjük. Mert igenis, a férfiaknak is vannak érzéseik, és intuitívak, ezért engedjük meg nekik, hogy kimutassák érzelmeiket, bármi is legyen az, ne akarjuk egy keretbe, vagy egy álarc mögé tuszkolni és elfojtani valódi önvalójukat.
HISZEM, hogy NORMÁLIS, és IGAZÁN FÉRFIAS az,
- amikor egy férfi nem csak önmagára, és az evés-alvás-utódnemzés szükségleteinek a kielégítésére figyel, hanem a Társára, a környezetére is.
- amikor egy férfi őszintén felvállalja, hogy ő is „törékeny” – meghatott, boldog, romantikus, szomorú, megijedt, és vannak félelmei, mint bárki másnak.
- amikor egy férfi ÉRZÉKENY, mert akkor FELELŐSSÉGTELJES is tud lenni.
- amikor egy férfi udvarol, meglepi szeretteit, és nem „kilóra” akarja megvenni a másikat, hanem egyszerűen, nagylelkűen elvárás nélkül ad.
- amikor egy férfi előzékeny, kedves, figyelmes és odaadó.
BÍZOM benne, hogy mi érzékeny nők, akik egy másik mintában nevelődtünk, felismerjük, és egyre jobban érzékeljük, ÉRTÉKELJÜK, és TISZTELJÜK az IGAZi, álarcoktól mentes, régi, elnyomó/lenyomó patriarchális mintázatokból kilépő/kilépett, önMAGukba megérkező/megérkezett FÉRFIT. 🙏🏻
HÁLÁS VAGYOK, hogy egyre több IGAZi FÉRFIt ismerek fel, és látok magam körül 🤩 🙏🏻
KÖSZÖNÖM, HOGY VAGYTOK, láthatlak, érzékelhetlek, értékelhetlek Benneteket, ti ÉRZÉKENY, önMAGotokba megérkező/megérkezett FÉRFIAK 🙏🏻
KÖSZÖNÖM, HOGY EGYRE TÖBBEN VAGYTOK ÉRZÉKENY FÉRFIAK 🙏🏻
MEGHAJLOK A SORSOTOK ELŐTT 🙏🏻
HAJRÁ NEKTEK 🙏🏻
HISZEM, hogy itt az ideje annak, hogy ne elnyomni, lenyomni akarjuk egymást, hanem EGYENRANGÚ TÁRSKÉNT tudunk megérkezni egymáshoz, amit persze mindannyiunknak tanulni kell, mert erre nincs mintánk….
…azonban milyen szerencsések vagyunk MI, akik olvassuk ezeket a sorokat, hogy ezt felismerjük, így mi megtehetjük, megteremthetjük, megélhetjük az ilyen minőségű társas kapcsolódást is 💞
HAJRÁ NEKÜNK, TEREMTSÜK MEG, ÉS ÉLJÜK MEG A MÉLTÓ, EGYENRANGÚ TÁRSKAPCSOLÓDÁST 🙏🏻
EZ ÍGY VAN, ÍGY VAN, ÍGY VAN 🙏🏻
ÁLDÁS 🙏🏻